A tenyésztők, az állatorvosok és a tulajdonosok felelőssége

A diszpláziás kutyák tenyésztésével így a betegség terjedésével kapcsolatban a tenyésztők felelőssége a legnagyobb. A tenyésztőknek ismernie kell a tenyészkutyáik szüleinek ill. nagyszüleinek és lehetőség szerint a tenyészkutyáik testvéreinek szűrési eredményeit is, a tenyésztésre szánt kutyák kiválasztásakor. Ezt követően jóval a tenyésztésbe vétel előtt – hat hónaposan – el kell végezni a tenyésztésre szánt kutyák előszűrését, majd 12 hónapos kor után a végleges szűrését. Amennyiben a szűrési eredmények nem megfelelőek (középsúlyos ill. súlyos fokozatok), bármennyire is szép és ígéretes a kutya, bármennyire is sok eredménye van és „szép” a mozgása, annak tenyésztése nem etikus. Az ilyen kutyáknak nagyobb eséllyel születhet klinikailag diszpláziás, súlyosan sántító kölyke. Az enyhe diszplázia kategóriás, de tenyészthető kutyák esetében figyelni kell, hogy az enyhe minősítést kapott kutyát lehetőség szerint mentes kutyával fedeztessük.
A született kölykök esetében pedig hat hónaposan kérjük meg a gazdákat hogy csináltassák meg az előszűréseket (ez egyébként a gazdák saját érdeke is). Kérjünk visszaigazolást ezekről az előszűrésekről, így tudjuk ellenőrizni az adott tenyészkutyánk örökítő képességét a diszpláziával kapcsolatban.
Jogilag minden tenyésztőnek tudnia kell, hogy ha a kölyök eladásakor írásos szerződésben nem kötik ki hogy nem vállalnak felelőséget a diszpláziára, úgy peres esetben egy később diszpláziássá váló kölyök kutya esetében őket terheli a felelősség és adott esetben kártérítésre is kötelezhetők.
Amit azonban minimálisan el kell követni minden tenyésztőnek, hogy legalább a tenyészkutyáikat meg kell szűretniük diszpláziára. Mivel azonban két mentes kutyának is lehet diszpláziás kölyke (lásd. a diszplázia genetikája), ezért érdemes – a tenyésztő  saját védelme érdekében – a diszpláziára vonatkozó felelősség vállalásra is kitérni az adásvételi szerződésben.    

Az állatorvosok felelőssége is jelentős, hiszen a betegséggel kapcsolatos  tájékoztatást elsősorban tőlük várják a tulajdonosok. Mint ahogy az oltásokat is sorba megkapja a kölyökkutya, ugyan olyan természetesen érdemes hat hónaposan az előszűrést is megcsinálni, különösen az érintett fajtáknál (lásd. a diszpláziára hajlamos kutyafajtáknál). A megelőzés, azaz az előszűrés igen fontos állatorvosi tevékenység, hiszen ekkor már tanácsot tud adni az állatorvos a kutya további táplálásával, mozgatásával, későbbi tenyésztésbe állításával, esetleges gyógyszeres vagy műtéti kezelési lehetőségekkel kapcsolatban. Még nagyobb az állatorvos felelőssége a klinikailag diszpláziás, mozgászavart mutató, sánta kutyák esetében, hogy időben diagnosztizálja a betegséget. Ne csak klinikai tapasztalata alapján mondja ki a diszplázia diagnózisát, hanem készítsen röntgent vagy küldje olyan intézménybe, ahol meg tudják oldani a diszplázia röntgen vizsgálatát.
Ezen kívül az állatorvosnak tájékoztatni kell a tulajdonost az összes gyógyszeres ill. műtéti lehetőségről, vagy - ha kell - kérje más, specialista állatorvos segítségét, amennyiben nem kifejezetten ortopédiával foglalkozik. A betegség nem megfelelő kezelése (terápia rezisztens gyógyszeres kezelés folytatása, vagy indokolatlan műtét elvégzése) ronthatja a kutya betegségből való felépülésének esélyeit. A betegséggel kapcsolatban felmerülő egyéb kérdésekre is az állatorvostól kaphatjuk meg a választ. 

A gazdák felelőssége ott kezdődik, hogy tájékozódni kell a megvásárolt kölyök szüleinek diszplázia szűréséről. Meg kell kérni a tenyésztőt a szülők diszplázia bizonyítványának bemutatására, ne elégedjenek meg a szóbeli tájékoztatással. A kölyköt rendszeresen állatorvosi vizsgálatra kell hordani, ahol az állatorvos tájékoztatást tud adni az adott fajtában előforduló diszplázia gyakoriságáról, táplálkozási, mozgatási tanácsokkal látja el a tulajdonosokat, fél évesen pedig javasolja az előszűrést. A gazdák további felelőssége hogy elvigyék az előszűrésre ill. végleges szűrésre kedvenceiket. Az állatvédelmi törvény szerint a súlyos diszpláziás kutyák lehetőség szerinti ivartalanítására kell törekedni, hogy véletlen se örökíthessék a betegséget.
A legfontosabb teendő a gazdák részéről, hogy kutyájuk sántasága esetén mihamarabb forduljanak állatorvoshoz.
Abban a pillanatban amikor úgy döntenek a gazdák hogy befedeztetik kutyájukat, vagy fedeztetést vállalnak, máris tenyésztővé válnak, a tenyésztés és a tenyésztők összes felelősségével együtt.

< FŐOLDALRA < VISSZA TOVÁBB >